Csendesedünk, tanulunk…

Jelentés a pincéből

Rövidülnek a napok, köddel érkeznek a reggelek, november van. A szőlő nyugalmi állapotába fordul, és csendesednek a borok is. Márton napjára befejezték az erjedést a későbbi szüretek eredményei is. A nérót és a csókát már hordóba fejtettük, a többiek tisztulnak, és ahol kell, az almasav is átalakul lassacskán kerekebb érzetet adó tejsavvá.

Márton-napi össznépi mulatság

Márton-nap alkalmából össznépi mulatságot szervezett a Pázmándi Spájz Egyesület, ahová minket is meghívtak. Bár mi ilyenkor újbort még nem tudunk/akarunk mutatni (a mi stílusunkban ez erős pedofília volna), barátainkkal, Köllő Zsolttal gondoskodtunk róla, hogy senki se maradjon bor nélkül, és ne szomjazzon a következő esztendőben. Tettük ezt a lassan „legendás” pázmándi borászösszetartással: Gábor az asztalt, Zsolti a szódát és a világítást, mi a sátrat vittük, és persze egymás borait kóstolgatva kiválóan szórakoztunk a közös pult mögött.

Pázmándi bortanulás

És ha már közösség és szórakozás: nagyjából öt éve elkezdtem egy borkóstoló kört szervezni „pázmándi bortanulás” néven. Évente néhányszor összeülünk 10-15-en, összedobjuk 8-10 palack árát, és tematikusan kóstolunk borvidéket, fajtát, stílust vagy bármit, amihez kedvünk szottyan. Hihetetlenül sokat lehet így tanulni, nem beszélve a közösségről és a barátságokról, amik kialakultak ennek kapcsán. Néha sikerül megszervezni, hogy egy-egy kolléga – de hadd írjam inkább: barát – eljöjjön körünkbe a boraival. Így volt már részünk a móri Brigád csilingelő fehéreiben vagy a Somló Kincse autentikus, ősi Kárpát-medencei fajtákból készített különlegességeiben. A múlt héten pedig Bakonyi Petitisztelt meg bennünket Villányból.

Ő egy afféle csodabogár lehet otthontájt, mert nem csak hogy nem fojtja újhordóba vörösborait, de még kiváló fehéreket is készít, és elképesztő szakmai tudása sem mindennapi. Kaptunk is ízelítőt ebből és abból is, tartalmas estét töltöttünk együtt. Meg kell még említsek valamit, méghozzá a pét-natokat. Megvallom, nem vagyok a műfaj rajongója, több csalódás ért már, mint „hűha” élmény. Épp ezért volt megdöbbentő Péter tételeit kóstolni: egymás után két lenyűgöző darab! Elég is volt hozzá, hogy Zolival elhatározzuk: ezt nekünk is ki kell próbálnunk. Van 200 liter még erjedésben lévő kékfrankos rozénk – mikor, ha nem most? Karácsonyra kiderül, mi lesz belőle.

Így inspirálódunk és tanulunk mi, és mindenkinek csak ajánlani tudom: szervezzetek kóstolóköröket, megéri!