Vissza
Badacsonyi tizenötösök
2016.10.05. | Burai László
A bor kapcsán sokat beszélünk az évjáratok fontosságáról, ami kívülállóknak sokszor felesleges fontoskodásnak tűnhet. Pedig tényleg nem mindegy, hogy 2014-ből vagy 2015-ből kóstolunk bort. Az előbbiről már sokat hallottunk, kíváncsi voltam, hogy mit mutatnak ez utóbbiak Badacsonyból.
Badacsony az egyik legfontosabb borvidékünk, és nem feltétlenül az állami gazdaságos időkben rá kiosztott szürkebarát miatt. A Balaton közelsége már eleve olyan adottságokkal ruházza fel, ami mellé a vulkanikus eredetű tanúhegyek nyújtotta sokféle adottság már csak hab a tortán. De milyen hab! Az elmúlt években rohamtempóban fejlődik a borvidék, egyre több minőségi termelő tűnik fel, elég ha Váliékat vagy a Csendes Dűlő Szőlőbirtokot említjük. A Badacsony mellett azonban fontos szerepet játszik a Szent György-hegy is, de a többi tanúhegy mellett sem lehet szó nélkül elmenni.
Szászi Endre régi motorosnak számít a Szent György-hegyen, olaszrizlingben mindig nagyon erős volt, e mellé zárkózott fel az utóbbi időben a rózsakő is, ami spéci helybeli fajta. Először a tavaly nyáron nyitott éttermükben kóstoltam a 2015-ös rózsakövet, de akkor kevéssel a palackozás után még kicsit darabosnak találtam, így most újra ránéztem.
Egyértelmű virágos karaktert mutat illatban, fehér húsú gyümölcsökkel, némi citrusos felhanggal. Közepes test, arányos savak, egészen kerek a korty. A sav mutatja az irányt, de mellette azért jócskán van más is. Citrusok, főleg grépfrút és lime, mellettük körte és alma is. Finom ásványosság van a kortyban, a lecsengés egész hosszú.
A Sabar Borház nagyjából 5-6 éve lépett piacra, már a kezdettől fogva tudatos borok jellemzik őket, jó pár emlékezetes bort kóstoltam tőlük, a Mórocz olaszrizling és a rajnaik is izgalmas pillanatokat nyújtanak szinte minden évben. Tőlük egy újabb tipikus badacsonyi fajtát, a kéknyelűt választottam, a Kőmagas-dűlőből származő 2015-ös évjáratot. Kíváncsi voltam, hogy mit tudnak kezdeni ezzel a kifejezetten neutrális karakterű szőlővel.
Semleges illat, kis zöldfűszeres, vegetális karakterrel. Zöldalma, citrusok, marcipán. Idővel ugyan nyílik, és hangsúlyosabbá válnak a fehér húsú gyümölcsök, de intenzívebb nem lesz.
Közepes a test, markáns savak. Ennél a bornál is ez a szerkezeti elem dominál, az aromatika nem igazán színes, citrushangsúly mellett némi zöldalma árnyalja a képet, de ez bizony így is elég egyoldalú. Leginkább a fajta hardcore rajongóinak ajánlanám, a borral ismerkedőknek nem biztos, hogy kínálnám.
Fontos játékos a borvidéken a Laposa család, pár éve megújult a termékpaletta, a címkék, és a borok is feszesebbek, precízebbek lettek. Közösségi szerepet is vállalnak, sok rendezvényen vesznek részt, sőt maguk is szerveznek. Pár hete például helyi iskolák javára rendeztek nagy sikerű futóversenyt, és úgy tervezik. hogy hagyományt is teremtenek ezzel.
Szürkebarát nem maradhat ki egy ilyen sorból, így kíváncsian vártam, hogy milyen lett Laposáék 2015-öse. Illatában halvány őszibarack, ringló, finom fűszeresség, nem túl intenzív élmény. Közepes test, ehhez képest arányos savak, finom ásványosság. Gyümölcsös karakter, az évjáratnak köszönhetően elkerüli a klasszikus túlérett szürkebaráti buktatókat. Kis virágosság is megjelenik a korty második felében. A három bor közül ez a legkerekebb, és talán ezt esik a legjobban inni is. Nem életem legjobb szürkéje, de ebből az évből kifejezetten jól sikerült bor, és ezt mások is értékelték.
Túlzás lenne azt állítani, hogy átfogó képet alkottam a 2015-ös badacsonyi termésről, de azt azért sikerült leszűrni, hogy a kóstolt borok mind magukon hordozzák az évjáratra jellemző markáns savakat, helyenként némi zöldfűszeres karakterrel. Szép borok ezek, sőt az ilyeneket esik legjobban inni, de ha valaki nagyobb testű, vastagabb fehérborokra vágyik, akkor másik évjáratot kell keresnie.
Fotó:
facebook
