Vissza
Zwack Open – borok az élvonalból
2023.07.11. | Vargha Márk
A Zwack név fogalom itthon és világszerte, most azonban nem a híres gyomorkeserű, hanem a cég által forgalmazott borok kerültek célkeresztbe. Vargha Márk egy kertiparti-hangulatú portfólióbemutatón kóstolt meg közülük néhányat…
Régóta tudom, hogy a Zwack cég borok forgalmazásával is foglalkozik, mégis elcsodálkoztam, hogy milyen sok kiváló pincészet képviselői jöttek össze a látogatóközpont udvarán, a békebeli hangulatot árasztó négyszögletes kertben felállított sátraknál. A neveket már mind ismertem, személyesen azonban eddig még nem volt mindenkihez szerencsém. Ám mielőtt belevetettem volna magam a szisztematikus kóstolásba, észrevettem, hogy a borászok középen tömörülnek. Beléptem hát én is a nyüzsgő körbe, ahol a borkereskedés szakértője, a hallatlanul dinamikus Szittnyai Zalán külföldi borokat kínált az érdeklődőknek.
Frissítő buborékok
Először a 2005-ben alapított Ca’ di Rajo pincészet három proseccója, a brut, az extra dry és a Mito Spumante került a poharunkba. A tankos eljárással készült frissítő habzók azonban csupán elrugaszkodásként szolgáltak a magasabb szférák felé, ahol a tradicionális eljárással készült champagne-ok tanyáznak. Esetünkben két fantasztikus buborékos: a champagne-i Lanson pezsgőház Black Labelje és Rosé Labelje, mindkettő 8 grammos dozázzsal. De a csendes kategóriából is vannak nemzetközi nagyágyúk a Zwacknál: fehérből a moseli állócsillag Dr. Loosen rajnai rizlingjei, rozéból pedig egy igazi délnyugat-franciaországi „celebbor”, a Hampton Water.
A One Foot Down oldalon olvasható beszámoló szerint Jesse Bongiovi futballista és barátja, a jégkorongozó Ali Thomas vitte sikerre ezt a töretlen népszerűségnek örvendő rozét. Történt, hogy a fiúk cimboráikkal a sztár New York állambeli, hamptoni házában múlatták az időt, amikor Jesse apja, a sztárzenész Jon Bon Jovi megkínálta a csapatot egy pohár „rózsaszín gyümölcslével”. Jesse erre kontrázott rá olyképp, hogy „Nem rózsaszín gyümölcslevet, hanem hamptoni vizet isztok.” Bon Jovinak tetszett a név, Jesse és Ali pedig nem tétlenkedett: hamarosan bemutatták rozéötletüket. Először a brandet találták ki, a kecses, elegáns és kalandvágyó nővel a palackon, majd Gérard Bertrand francia borásszal együttműködve véglegesítették a palack tartalmát. A neves szakember keze nyoma ott van e csodás ital 2022-es évjáratának minden cseppjében, mely az érett piros gyümölcsök és a citrusok ritkán tapasztalható harmóniáját hozza ízében. Nem csoda tehát, hogy a neves bormagazinok minden eddigi évjáratát – volt már néhány – 90 pontra vagy még többre értékelték.
Kislaki, Benedek, Rókusfalvy
Buborékot és nyüzsgést Légli Géza standjánál is találtunk bőséggel. A fahordós alapborból erjesztett brut kategóriás chardonnay pezsgő komoly elismerést aratott, a szép vörösök és fehérek közül pedig számomra a 2022-es Matacs hordós chardonnay volt a favorit.
A Zwack-kereskedés kínálatában tovább szemezgetve – sajnos a teljesség igénye nélkül – a Mátrába csöppentünk, ahonnan Benedek Péter hozott négy bort. Bevallom, hogy az illatos fajták közül a cserszegi fűszeres a gyengém, ezért is örültem, hogy ilyen szépen elkészített példányt fogtam ki belőle. Pár lépéssel odébb az etyeki Rókusfalvyék ’21-es Fresküvéje volt rám nagy hatással. A sauvignon blanc–pinot noir–szürkebarát házasítás amolyan „azonnal beleszeretős.”
Nagyágyúk a Szent György-hegyről
Török Csabát nem kell bemutatnunk a Borsmenta olvasóinak, sokszor kóstolt Tabunellója mindig tomboló sikert arat, és talán már azt is mindenki megtanulja lassan, hogy sangiovese szőlő adja hozzá a mustot. Ezúttal a 2020-as évjárat került a poharunkba – és természetesen nem okozott csalódást. Szerencsés vagyok, mert nekem még jutott egy korty a sangiovese pezsgőből is, amely egy csapásra közönségkedvenc lett, így remélhetőleg a következő évjáratokban is készül majd belőle a 2HA-nál.
A hegy másik nagyágyúja Szászi Endre, akinek a barackos-virágmézes ’20-as szürkebarátja emelkedett ki a mezőnyből. Oda is tettem gondolatban Légli Géza emlegetett Matacsa mellé, és mindkettő indulhatna „az egész udvar legjobb hazai fehérbora” címért.
A női szakasz
Bussay Dorottya vörösborokkal érkezett Zalából, melyek közül az egyre többek által telepített vagy telepíteni tervezett csókaszőlő volt a legkülönlegesebb. A 2022-es évjáratú bor még fiatalosan feszes, de a korty nagyon gazdag: leginkább a kadarka piros bogyós gyümölcseit érezzük, de van benne valami pinot noirt idéző avarosság is. A tehetséges borásznőket azonban nem egyedül Bussay Dorottya képviselte, az eseményen jelen volt Pfneiszl Katrin és Birgit is.
Többször kóstoltam már a boraikat, de a mostani sor után éreztem meg először, hogy mennyire egységes a kép, és mindegyik tételük hordozza azt a hűvös, hamisítatlanul soproni karaktert, amiért annyira szeretjük ezt a borvidéket. A „legmelegebb” érzetet a ’19-es Távoli Világ cuvée hozta, amelyben szakmai bolyongásainak állít sajátos emléket a két Pfneiszl nővér. A házasításba a bolygó neves borvidékeinek fő fajtái kerültek: syrah, carmenère, sangiovese, zinfandel és malbec. Világutazóknak (is) ajánlott!
Szekszárd és Eger
A szekszárdi Németh János csúcsboráért kisebbfajta tömeg állt sorba a pultnál. Nem is csoda! A Serius csak a kiemelkedő évjáratokban készül, és egyenlő mennyiségben tartalmaz cabernet franc-t, cabernet sauvignont, merlot-t és syrah-t, a Görögszó-dűlő terméséből. A 2019-es évjáratban a kora nyári hidegek után forró nyár és kellemes ősz következett, és a négy világfajtát optimális érettségi állapotban lehetett szüretelni. A borra egyébként a fajták változatossága mellett nagyon elegáns hordófűszeresség is jellemző. S ha Szekszárdról nem is, Egerből kóstolhattunk bikavért, méghozzá Bolyki Jánosnál: ’19-es volt ez is, sok fekete cseresznyével, közepesen sok erdei gyümölccsel és kevés dohánnyal.
Dobogó a végére
A családhoz kötődő, tokaji székhelyű Dobogó Pincészet száraz és édes tételeinek egyaránt ott van a helyük a tokaj-hegyaljai élvonalban. A beltartalom alapján nehezemre esne kiemelni bármelyiket, így a kóstoló egészen bizonyosan legszebb címkéjének birtokosát, a titokzatos nevű Mylittát említem. (A névadó Ady Endre titkos múzsája, Zwack Mária volt, akit a költő a babiloni szerelemistennőhöz hasonlított, és egy teljes versciklust írt neki!) A 2019-es késői szüretelésű sárga muskotály lendületes és krémes egyszerre, barackos túrókrémtortához elképzelni sem tudok jobbat.
Nehéz a Zwack Opennél fesztelenebb, barátságosabb, ránckisimítóbb fővárosi kóstolót elképzelni. Ezzel bizonyára nemcsak a meghívott vendégek értenek egyet, hanem maguk a borászok is, akik a laza atmoszférának köszönhetően egymás pultjánál is eltölthettek egy kis időt, kóstolva, beszélgetve, eszmét cserélve. Ha pedig egy borkóstolón a borászok is jól érzik magukat, az garancia arra, hogy szívesen jönnek majd a következő években is – a mi legnagyobb örömünkre!
Fotó:
Vargha Márk
